Vegre lelepett a fonok. Megy ki az allamokba a csaladjahoz. A kollegammal azonnal kihasznaltuk az alkalmat, lekapcsoltunk minden muszert es elkezdtunk muveszkedni.

Mivel keramiaval dolgozom, igy magatol ertetodo, hogy agyagom is van. Szoval elovettuk az agyagot es elkezdtuk kionteni ami epp az eszunkben volt. Mivel sajna korong nincs, minden kicsit macerasabb, de 100% kezzel keszitett. 

Az ebednel megkerdezte tolem az 1ik kollegam (matekos) hogy mi van a konyokomnel… Agyag, valaszoltam amire nezett nagyott. Van latszatja, hogy dolgozok… pontosabban imitalom a munkat.

Volt par regebben kiegetett ajandektargyam, amire glazurat (gyk: nezd meg szotarban) kellett meg ravinni. Gumikesztyu fel, galzurasdoboz elo, keveres indul. A keveres helyett kaparas lett a dologbol, ugyanis annyira le volt ellepedve a festek, hogy vaspalcikaval kellett megkaparni, hogy szint kapjon a dolog. A nagy igyekezetemben kilyukadt a kesztyum, amit csak a legvegen vettem eszre, amikor mar mosakodtam. Aztan ecsettel szepen felvittem a festeket, majd elokeszitettem a kemencet, hangos anyazasok kozepette, hogy 3bol csak 2 fer bele. Bepakoltam es egetes 600 fokra.  (remelem, most nem csoppen le a glazura es teszi tonkre a kemencet (bo felmillio forint) mint a multkor.

Ezekutan mar csak 1 dolog miatt kell aggodnom. HOGY A FENEBE MOSOM LE A PIROS GLAZURAT A KOZEPSO UJJAMROL???