Ma délután, amikor belenéztem a tükörbe (mert néha ilyet is szoktam) egy idegen arc tekintett rám vissza.

Valójában nem teljesen idegen, csupán jópár éve nem látott. A találkozásunk után kissé furán éreztem magam. Éreztem a szellőt (gyengécske huzat) a hideged, a vizet, a mindent. Rájöttem, hogy van egy pici tokám, hogy kicsi a szám (a pofám azért még nagy) és nem tudom tartalékolni a kaját. Kint ebben a rohadthidegben majdnem lefagyott az arcom, a kutyam 1 pillanatig furán nézett rám, majd inkább a kaját választotta. Az anyám még megismert, az öcsém nője szóhoz sem jutott, a öcsém meg simán elment mellettem - észre sem vett.  Már csak a többiek reakciójára vagyok kiváncsi.

5 év után teljesen megborotválkoztam. Azt hiszem sokan nem ismernek majd fel, hisz számomra is sokk volt látni önmagam. 1 dolgot azért biztosan tudok, igy sem vagyok elegge csunya…